Hogyan költözik a lélek a testbe?

Masszázzsal dolgozom, és az elmúlt tíz évem teljesen megerősített abban, hogy a testünk működése nem választható el a lelkünkben zajló történésektől. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ha elkezdünk dolgozni a testtel, én masszírozok, a kliensem pedig figyeli a testérzeteit, előbb utóbb a testi fájdalmak enyhülésével együtt jár, hogy különböző hangulatok, érzelmi állapotok felszínre kerülnek, és sokszor a teljes gyógyuláshoz vagy akár egy sikeres cellulit masszázs kúrához ezekkel is kezdeni kell valamit. Orosz Katalin: Önfejlesztés, -megvalósítás és -meghaladás című írásában az autogén tréninggel kapcsolatos személyes élményéből, illetve saját klienskapcsolataiból említ példákat, melyekben betegségükkel küszködők a lélek sebeit gyógyítva megtapasztalták, hogy nagy nyomás alól szabadulhat fel a test, amikor elkezdünk, és fokozatosan megtanulunk együtt érezni önmagunkkal.

Személyes felelősségünk van abban, hogyan viszonyulunk a testünkhöz, ha jelez, akár betegség formájában: kiadjuk-e az irányítást a kezünkből, hogy mások javítsanak meg, kétséges sikerrel, vagy megfelelő orvosi felügyelet mellett valódi figyelmet fordítunk a betegség okainak feltárására. A probléma értelmezése mellett fontos a testmunkák rendszeres gyakorlása, legyen ez autogén tréning, gyógyító mozgások vagy testkezelések. Ezek segítenek a helyzetben lévő feszültségek feloldásában, ugyanis sokszor talán soha ki nem mondott érzelmek rejtőznek a testi tünetek mögött, amelyek aktív kifejezése egy képzett segítő támogatásával öngyógyító folyamat, önmegvalósításunk egy állomása.

Hogyan lehet valóban kapcsolódni a testünkhöz? Sokszor előfordult már kezeléseim során, hogy a kliens a masszázs végén csodálkozva jegyezte meg: „Nahát, van kezem és lábam!” Akár banálisan is hangozhat ez, de az ilyen felismerésekben az önmagunkhoz való közeledés új alapjai kezdődnek el. Miért nincs ez meg kezdetektől sokunknak, jóllehet elsőre duzzadunk a látszólagos önbizalomtól? Az egészséges önbizalom alapjai a biztonság és önmagunk elismerése, amit az első életévünk során tapasztalunk meg, ha ideálisak a körülmények. Nagyon mély testi benyomások ezek, hiszen a babák nyelve a mozgás, meghatározott állomásokon, de nagyon egyedi módon zajló fejlődési folyamat. Ebben a korai időszakban tapasztaljuk meg, hogy elég biztonsággal tartanak-e bennünket a felnőtt kezek vagy plusz erőfeszítéseket kell-e tennünk önmagunk megtartására. Vajon van-e terünk és lehetőségünk felfedezni a környezetet magunk körül, észreveszik-e hogy túl feszesek vagy netán petyhüdtek az izmaink beidegződésüktől függően?

Csecsemőkori mozgásfejlődésünk sokban befolyásolja későbbi személyiségünk alakulását. Az iskolás gyerekekkel folytatott munkámban például sokszor látom, milyen bélyegeket kapnak később azok a gyerekek, akik a babakori elégtelen izomzat miatt izegnek-mozognak az órákon… Mindenesetre a baba számára az önmegvalósítás azt jelenti, hogy a saját vágyai fokozatosan teret kapnak, melyekért erőfeszítést kell tennie, például, ha fel akar állni, ezerszer kell tornáztatnia magát mire sikerül. A fejlődése állomásait a szülők támogatják, de az igazi jutalom a baba jóérzése az erőfeszítés után, ami a valódi eredményeken, személyes élményeken alapuló önbizalom.

Ezen időszak minden tapasztalatát őrzi testi emlékezetünk, mintázatai egész életünkben kísérnek. A testmunkákkal, a testi önismeret előrehaladásával az életnek új területei nyílnak meg, melyekre addig nem is gondoltunk: a test izomfeszültségek, mozgásminták vagy betegségek formájában megőrzi mindazt a tapasztalatot, amit átélt, de feldolgozni nem tudott. A testi jó érzetek megjelenése előtt találkozhatunk azokkal a feszültségekkel és a hozzájuk kapcsolódó érzésekkel, amelyek addig akadályoztak. Ha megtanuljuk testi törvényeinket, felülírhatjuk azokat. Természeti oldalunk megértése és elfogadása a lelki működésünk alapjai is. Amikor elkezdjük „békén hagyni” magunkat a testi érzeteinkben, ráérzünk testünk és lelkünk valódi igényeire, ezen az úton érünk el önmagunk meghaladásáig.

Írta: Sólyom Brigitta